1998-ban született. Helyesebb lenne talán azt mondani, hogy látta meg a napvilágot, mivel a számok nagy része gondolom már korábban megfogant, csak néhány stúdiómunka stb. miatt ekkorra lett kész az egész anyag.
Lássuk... Nehéz dolog a zenéről jelzőkkel beszélni. Főleg, ha nem igazán lehet mihez hasonlítani. A Mezzanine-t pedig nem lehet. Ez az album nem bulizene, vagy nem olyan, amit a háttérben szoktak hallgatni. Erre oda kell figyelni, jobban mondva nem lehet nem felfigyelni rá. Súlyos...
Az egész album hatása elképesztő. Miután végighallgattad, olyan érzés kerít hatalmába, mintha tisztábban látnád a világot; más perspektívából, miközben jó adag érzelmi dózison, átmosáson is átesel. És az átmosás tulajdonképpen felszabadító erejű; engem konkrétan megnyugtat az album, ha épp zaklatott állapotban hallgatom végig.
Ebben a zenében rengeteg érzelem és elfojtott, ki nem mondott dolog van. Tulajdonképpen ez teszi a számokat olyan szenvedélyessé. Sokan sötétnek tartják ezt a zenét, gondolom azért, mert tabuk nélkül rávilágít az emberi lét hétköznapi, de megtagadott oldalaira is. Mert itt bizony szó van a féltékenységről, nemi vágyról, vagy csak éppen egy sóhajtás közben bennünk maradt sötét gondolatról. (Itt jegyezném meg, hogy ez tipikusan férfiak csinálta zene. Elég csak elolvasni a dalszövegeket, és látszik.) Mindezek persze az élet részei, így én úgy gondolom, hogy ez a zene egyáltalán nem sötét.
Az érzelmek tökéletes egységben vannak átültetve a zenébe. A szöveg brilliáns: néhol titokzatos, sejtelmes, sok helyen pedig "ritkán használt" szavak vannak belekeverve, ami különösen nagyot dobnak a stílusértékén. Szójátékok is előfordulnak benne, amik nekem ugyancsak nagyon tetszettek. (Inertia keeps / Inertia creeps) A szövegek tálalása is remek: a rap betétek hipnotikusan suttogók, az énekhangok tiszták, érzékiek. A zenei alap pedig tökéletes. Minden hangeffektus a helyén, minden dallam alaposan kidolgozva, és arra kihegyezve, hogy az érzékeidre hassanak. Erre a zenére nem szükséges koncentrálni, ez magától bemászik a tudatodba. Nos, nem érdemes róla többet beszélni. Le kell ülni egy félhomályos őszi estén a karosszékbe, és meghallgatni az egész albumot. Egy kis kiruccanás a világból.